Mit kell tudni a mély-ég szűrőkről?

2017. 01. 06. | Szerző: Szarka Levente | Oszd meg:

A mély-ég szűrők a halvány, távoli objektumok kedvelőinek első számú kiegészítője: segítségükkel távcsövünk teljesítményét növelhetjük meg. Manapság számos szűrő között választhatunk, hogy a mély-ég objektumok megfigyelését megkönnyítsük, az alábbiakban ezekkel a szűrőkkel ismerkedhetünk meg.

A mély-ég szűrők működése - elméletben - egyszerű: csak bizonyos hullámhosszakat engednek át, másokat nem. Ennek köszönhetően egyes hullámhosszak nem jutnak el a megfigyelő szemébe, csak az objektum által kibocsátottak, mely ezáltal kontrasztosabbá válik, kiemelkedik környezetéből.

Fontos tudni, hogy a szűrők a "levágnak" a csillagok fényéből, azok halványabbnak fognak látszódni. Ennek oka, hogy a csillagok széles hullámhossz-tartományban engedik át a fényt, és a szűrők - szükségszerűen - ennek egy részét blokkolják. Mindennek két fontos velejárója is van: egyrészről azok a mély-ég objektumok, amelyek ugyan "ködpacninak" látszódnak, ám a valóságban csillagokból állnak (galaxisok, gömbhalmazok, nyílthalmazok) viszonylag keveset tudnak a szűrőkből profitálni, másrészről a csillagok színe kismértékben megváltozik.

A különböző gyártók által készített szűrők bevonata - ezzel párhuzamosan teljesítményük - eltérő, így hatásuk másként jelentkezik az objektumokon.

A vizuális mély-ég szűrőket áteresztés szempontjából az alábbiak szerint csoportosíthatjuk:

Szélessávú "fényszennyezés csökkentő" szűrők (pl. CLS)
Keskenysávú "köd" szűrők (UHC, OIII)
Vonalszűrők (H-Béta)

Szélessávú "fényszennyezés-csökkentő" szűrők (CLS)

A szélessávú fényszennyezés-csökkentő szűrők arra hivatottak, hogy kiszűrjék a mesterséges megvilágítás által keltett hullámhosszakat, átengedve széles spektrumot más hullámhosszakból. Mivel az égi háttér ezáltal sötétebbnek tűnik, az objektum kontrasztosabbá válik, s ez nagy segítséget jelent a szemnek, mivel ez leginkább a kontraszt-eltérésekre érzékeny. Legjobb eredményt emissziós ködök esetén érhetünk el, de kevés javulásra reflexiós ködök, illetve néhány nagyobb kiterjedésű galaxis esetén is számíthatunk. Mivel a CLS szűrők némi fényt blokkolnak, bizonyos esetekben halványabbnak tűnnek vele az objektumok, mint nélküle. Jelentős mennyiségű fényszennyezettséggel ezek a szűrők sem boldogulnak, ilyenkor csak egy sötét helyről történő megfigyelés segít.

Ebbe a csoportba sorolhatóak az Astronomik CLS, Scopium CLS, Explore Scientific CLS szűrők.

Keskeny sávú "köd" szűrők

A keskenysávú szűrők csak az oxigén III és a hidrogén béta hullámhosszakat, illetve a köztük levő spektrumot engedik át. Jelentősen lecsökkentik a háttérfényességet, anélkül hogy magát az objektumot jelentősen elhalványítanák, így gyakran nagy segítséget jelentenek kevéssé és közepesen fényszennyezett helyekről történő megfigyelés esetén. A széles sávú szűrökhöz képest sokkal jobban javítják az emissziós ködök megjelenését, sok objektum akár nem is látható effajta szűrő nélkül.

Az OIII és UHC szűrők teljesítménye között a különbség leginkább abban mutatkozik meg általában, hogy az UHC szűrő az objektumokból nagyobb kiterjedést mutat meg, némileg fényesebben, de OIII szűrő használata nagyobb kontrasztot és több részletet eredményez. Noha az OIII szűrő jelentősen lecsökkenti a csillaghalmazok és galaxisok fényességét, bizonyos esetekben segítenek a galaxisokban található emissziós ködök megfigyelésében, pl. a HII régió az M33-ban.

Példák UHC szűrőre: Astronomik UHC, Astronomik-UHC-E, Scopium UHC, Explore Scientific UHC, Baader UHC-S szűrők.

Példák UHC szűrőre: Astronomik OIII, Scopium OIII, Explore Scientific OIII, Baader OIII szűrők.

Vonalszűrők

A vonalszűrők csak nagyon kis szélességben engedik át a bejövő fényt, jórészt csak egy-két szűk és specifikus hullámhossz-tartományban. legismertebb közülük a H-béta szűrő, mely csak a hidrogén H-béta emissziós hullámhosszait engedi át. Jelentős látványnövekedést mindössze néhány objektum esetén tapasztalhatunk, pl. a Lófej-köd, Kalifornia-köd. Kismértékben más objektumok, pl. Orion-köd, Észak-Amerika-köd, esetén is hatásosak, ám teljesítményük elmarad az UHC, OIII szűrőkétől. Legtöbb "H-béta objektum" (pl. Lófej-köd) egyébként is meglehetősen nehezen figyelhető meg emiatt nagy távcsőátmérőt, sötét eget kíván.

Példák UHC szűrőre: Astronomik OIII, Explore Scientific H-Béta szűrők.

Összefoglalás

A mély-ég szűrők sem "csoda" eszközök, nem tudják a városi fényszennyezést teljesen kiiktatni, sötét égen tudják a legnagyobb teljesítmény-növelést produkálni. Noha a különböző mély-ég objektumok másként "reagálnak" a mély-ég szűrökre, általánosságban kijelenthető, hogy a galaxisok esetében CLS szűrők hatékonyak valamennyire, a különböző diffúz ködök esetében pedig az UHC és az OIII. Amennyiben csak egy szűrő beszerzésére van mód, UHC szűrő javasolt, másodikként jó szolgálatot tehet egy OIII szűrő.

« Melyik a legjobb kezdőtávcső?

Hogyan állítsuk össze kezdő okulárkészletünket? »

2 hozzászólás

Szarka Levente (2017. 06. 02. 18:49)
proba

Szarka Levente (2017. 06. 02. 18:47)
proba

Hozzászólás elküldése

	Név *
	Email *
	Szólj hozzá *

Amennyiben a témával kapcsolatosan választ vár valamilyen kérdésre, akkor kérjük a info@tavcso-mikroszkop.hu címre irjon emailt, ne itt szóljon hozzá.

Írd be számmal az eredményt * : öt + öt=