Így használd a ZWO Seestar távcsöved ekvatoriális módját!

Nemrégiben érkezett egy szoftverfrissítés a ZWO Seestar S50 és S30 okostávcsövekhez, amely lehetővé teszi ezeknek az eszközöknek az ekvatoriális módú használatát. Sokan várták ezt a funkciót, mivel úgy vélik, hogy jelentősen javítja a távcsövek használhatóságát asztrofotózás során. De valóban így van? Ha igen, milyen lépések szükségesek ahhoz, hogy mi is kihasználhassuk ezt a lehetőséget?

Azimutális vs. ekvatoriális üzemmód - mi a különbség?

Mielőtt belevágunk a részletekbe, érdemes röviden áttekinteni az azimutális és ekvatoriális üzemmód közötti különbséget. Azimutális szerelés esetén a távcső vízszintes és függőleges irányok mentén mozog, míg az ekvatoriális mód esetén a mechanika tengelyei a földrajzi szélességnek megfelelően meg vannak döntve.

Asztrofotózás során egy-egy expozíció akár több percig is tarthat, és sokszor órákon át fényképezünk egy adott objektumot. Az égbolt mozgásának követése tehát elengedhetetlen, amit egy egyszerű azimutális mechanika is képes biztosítani. Azonban egy jelentős problémával kell számolni ez esetben: a kamera szenzorához képest az égtájak folyamatosan elforognak. Bár a feldolgozószoftverek képesek korrigálni ezt a jelenséget, a képek szélein elhelyezkedő területek nem lesznek minden expozícióban jelen, ami gyengébb képminőséget eredményez.

Ekvatoriális üzemmódban nincs ilyen probléma: a kamera elforog a látómezővel együtt, tehát az égtájak mindig ugyanabba az irányba esnek. Nem véletlen, hogy asztrofotózásnál túlnyomórészt ekvatoriális mechanikákat használnak az amatőrök, az azimutális szerelés egyfajta "szükségmegoldás".

Így használd a Seestar ekvatoriális üzemmódját

Maga az ekvatoriális használat nem különösebben bonyolult, lényegében meg kell dönteni a távcsövet ill. a vezérlőszoftverében ki kell választani ezt a használati módot.

A távcső megdöntése

A távcsövet többféleképpen is meg lehet dönteni, de tapasztalataink szerint a legegyszerűbb megoldás a SkyWatcher ekvatoriális ék használata. Ezt az eszközt a távcső és az állvány közé kell felszerelni, majd a megfelelő szögbe állítani. Az egyik nagy előnye, hogy finomállítási lehetőséget biztosít, ami később elengedhetetlen lesz a pontos beállításhoz.

Ugyanakkor van egy kisebb hátránya is: mivel nem kifejezetten a Seestarhoz tervezték, a prizmasín rögzítőcsavarjának feje túl nagy, így azt egy kisebb fejű M8-as csavarra kell cserélni. (Úgy hírlik, hogy a ZWO saját ekvatoriális éket is tervez gyártani a távcsőhöz, ami megoldhatja ezt a problémát.)

Fontos figyelembe venni, hogy a Seestar S50 gyári állványa viszonylag alacsony, így a távcső megdöntésekor a súlypont oldalra kerülhet, ami instabillá teheti a rendszert. Ennek elkerülése érdekében mi a SkyWatcher Star Adventurer állványát használtuk, ahogy a mellékelt képen is látható.

Szoftveres beállítás és kalibráció

A Seestar vezérlőszoftverben be kell állítani, hogy ekvatoriális üzemmódban kívánjuk használni. Ezt a távcső ikonra rábökve, majd az "Advanced Feature" almenüben, a "Mount Mode" almenüre kattintást követően tudjuk megtenni. A "Switch" feliratra bökve váltani tudunk az üzemmódok között, mely az "EQ Mode" kell, hogy legyen. (Érdekességképpen megemlítjük, hogy a bekapcsológomb világítása zöldre változik.)

A kijelzőn megjelenő kép alapján rögzítsük a távcsövet az ekvatoriális ékre, majd állítsuk be a megfelelő dőlésszöget. Ügyeljünk arra, hogy a bekapcsológomb dél felé nézzen, míg a távcső „teteje” a Sarkcsillag irányába mutasson. A kijelzőn piros színnel látható az aktuális dőlésszög; az első lépésben az ekvatoriális ék hátsó nagy csavarjával [1] állítsuk be a távcsövet a megfigyelőhely földrajzi szélességének megfelelően.

A végső lépés a pólusra állás pontosítása, amelyet kizárólag az ég alatt végezhetünk el, mivel a távcső a csillagok helyzetét használja a beállításhoz. Ehhez kattintsunk a „Get Polar Align Deviation” feliratra, ekkor a SeeStar az ég egyes pontjairól tesztfelvételeket készít. Körülbelül egy perc elteltével megjelenik a kijelzőn, hogy hány fokkal térünk el a pólustól. Az ekvatoriális ék finomállító csavarjaival [2] végezzünk apró módosításokat vízszintes irányban, míg a dőlésszög [1] pontosításával függőleges irányban, addig amíg a pólushiba 1 fok alá nem csökken. Ha ez megtörtént, a távcső készen áll a használatra, és kezdődhet az asztrofotózás.

Milyen előnyei és hátrányai vannak az ekvatoriális üzemmódnak

Korábban említettük, hogy azimutális üzemmódban a látómező fokozatosan elfordul, ennek sebessége pedig attól függ, hogy az adott égitest hol helyezkedik el az égbolton – a leggyorsabb elmozdulás a zenit közelében tapasztalható. A Seestar a látómező forgása miatt bemozdultként érzékelt képkockákat automatikusan kiszűri, így 10 másodperces expozíciók esetén gyakran csupán a felvételek 50-60%-át használja fel a feldolgozás során. Hosszabb, 30 másodperces expozícióknál ez a hatékonyság még tovább csökken.

Ekvatoriális üzemmódban jelentősen javul a távcső teljesítménye: még 30 másodperces expozíciók esetén is a képkockák több mint 90%-a felhasználható marad, így jóval kevesebb értékes észlelési idő vész el.

Vannak hátrányai is?

Az ekvatoriális üzemmód korlátozásai közé tartozik, hogy nappal nem használható, mivel a távcső a csillagok alapján végzi a kalibrációt. Ez azt jelenti, hogy például a Nap megfigyelésekor továbbra is azimutális módban kell dolgozni. Emellett a perfekcionisták észrevehetik, hogy a Seestar szoftvere az utófeldolgozás során kevésbé hatékonyan távolítja el a zajt. A fejlesztők azonban ígéretet tettek arra, hogy erre a problémára is megoldást nyújtanak a jövőben.