Barlow-lencse segítségével távcsövünk fókuszát nyújthatjuk meg, vagyis nagyítási tartományát terjeszthetjük ki. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban: ha van egy pl. 1000 mm fókuszú távcsövünk és hozzá két okulárunk, egy 25 és egy 10 mm-es, akkor az elérhető nagyítások 40x és 100x-osak lesznek. Azonban 2x Barlow-lencse használatával mindegyik nagyítást megduplázhatjuk, ezáltal 80x-os és 200x-os nagyítást kapunk. 3x-os Barlow esetén persze a nagyítások nem duplájára, hanem háromszorosára nőnek. Egyetlen Barlow-lencse gyakorlatilag úgy funkcionál, mintha megdupláztuk volna okulárjaink darabszámát.
Hova tegyem a Barlow-lencsét?
Barlow-lencsék esetében visszatérő kérdés, hogy hova tegyük az eszközt? Mielőtt a kérdésre válaszolunk, a Barlow-lencsék egyik fontos tulajdonságára hívjuk fel a figyelmet: a fókusznyújtás mértéke attól függ, milyen távol helyezzük az okulártól. Ha közelebb, akkor a kapott nyújtás kisebb lesz, ha távolabb, a nyújtás mértéke meghaladja a névleges értéket. (Pontos értéket csak a Barlow-lencséiről.)
Mindebből következik, ha a zenittükörbe (Newton távcsövek estében közvetlenül a távcső kihuzatába) tesszük a Barlow-lencsét és bele az okulárt, akkor a névleges nyújtást kapjuk. Amennyiben a Barlow-lencsét közvetlenül a távcső végébe tesszük, majd bele a zenittükröt és az okulárt, akkor a névlegesnél nagyobb nyújtást kapunk. (2x Barlow használatakor kb. 3x-ost.) Ilyenkor korlátot jelenthet a távcső, illetve a fókuszírozó mechanikai kialakítása, ugyanis nem biztos, hogy élesre lehet állni ez esetben.
Egyes Barlow-lencsék esetében a lencsefoglalat kicsavarható és rátehető közvetlenül az okulár szűrőmenetére, a kapott nyújtás ekkor a névlegesnél kisebb lesz. (2.25x Q-Turret Barlow-lencse esetében 1.3x-os).
A Barlow-lencse előnyei és hátrányai
Előnyök
A Barlow-lencsék egyik előnye, hogy az okulár szemtávolságát nem változtatják meg. Azaz ha az eredeti okulár szemtávolsága 15 mm volt, Barlow-lencsével használva is ennyi marad. Így még nagy nagyítások esetén is viszonylag kényelmes távolságból tekinthetünk bele. (Ezt a trükköt sok okulárban alkalmazzák anélkül, hogy különösebben felhívnák rá a figyelmünket.) További előnyük, hogy bolygófotózás során könnyen megnyújthatjuk vele távcsövünk fókuszát, ráadásul egy toldóelemmel távolabb helyezve a kamerát képminőség-romlás nélkül érhetünk el még nagyobb nyújtást.
Hátrányok
A Barlow-lencsék hátránya, hogy plusz optikai elemként jelentkeznek a fényútban, azaz kisebb-nagyobb mértékben rontják a képminőséget. A drágább Barlow-lencsék esetében ez a hatás gyakorlatilag észrevehetetlen. További hátrányukra írható, hogy némi kényelmetlenségként jelentkezik, hogy plusz elemként a távcsőkihuzatból ki kell venni/be kell tenni, ha a nagyítást változtatni szeretnénk. Amire még érdemes velük kapcsolatban odafigyelni, hogy könnyen meghaladhatjuk azt a nagyítást amit a távcső/légkör "megenged", így a kép emiatt lesz életlen, nem önmagában a Barlow-lencsétől.
Hogyan csatlakoztatható a kamera és a Barlow-lencse?
Ha a Barlow-lencse rendelkezik T2-es menettel mint ez a típus, akkor csak a T2-es anyamenetű kamerába kell csak csavarnunk. DSLR vagy MILC kameráknál ilyen kor még egy T2 adaptert kell vásárolnunk amely a fényképezőgép bajonettes objektív csatlakozását alakítja át T2-es anyamenetté.
Ha kameránk 1.25"-os okulár méretű, akkor külön kiegészítő nélkül, bármelyik 1.25"-os Barlow-lencsébe rögzíthető mint egy okulár. Ilyen kamera például a ToupTek G3M 178C színes kamera is.
Azokba a Barlow-lencsékbe, amelyek nem rendelkeznek T2-es menettel úgy tudjuk belehelyezni a DSLR vagy MILC kameránkat haa fent említett T2-es adapter mellé még egy T2/1.25" adaptert is vásárolunk. (A T2-es csatlakozású asztrokamerákhoz legtöbbször gyári tartozék.)
Ilyenkor a T2-es adapter kerül a fényképezőgépvázba az objektív helyére, majd abba tekerjük a T2/1.25" adaptert, amelyet mint egy okulárt helyezünk a Barlow-lencsébe.
Aki még most ismerkedik az asztrofotózással, annak az A digitális asztrofotózás ABC-je című kiadványunkat javasoljuk beszerezni.
