Kómakorrektorok a vallatópadon (2. rész)
Az asztrofotózást komolyabban mívelők számára kikerülhetetlen lépés a newton távcsövek kómahibáját korrigáló eszköz, az úgynevezett kómakorrektor beszerzése. A képrögzítő eszközök egyre magasabb felbontása a hibát még inkább láthatóvá teszi. Ebben a tekintetben a leginkább elterjedt f/5-ös newton távcsövek tulajdonosai könnyebb helyzetben vannak az f/4-es asztrográfok gazdáinál.
A kevésbé fényerős tükrök kómahibája kisebb így a korrigálásuk sem igényel túlságosan drága eszközöket, így lehetséges, hogy a tesztben szereplő két versenyző ára bőven 50 000 Ft alatt lehet. A láthatóan költséghatékony megoldások (három helyett két lencsetag, jóval rövidebb kialakítás) ezen a fényerőn bőségesen elegendőnek tűnnek. Az alább publikált eredmények alapján belátható, hogy a népszerű 130/650, 150/750, 200/1000, illetve 250/1200 távcsövek használói jó szívvel használhatják ezeket az elérhető árú termékeket. Az alábbiakban szeretném összehasonlítani az idehaza beszerezhető kómakorrektorok közül a két leginkább elterjedt modellt. A SkyWatcher terméke már öreg motoros a piacon: sok éve elérhető termék. A Baader Planetarium MPCC Mark III jelzésű terméke pedig a korábbi verzió megújított változata. A gyártó szerint f/4-en is helyt kellene állnia, de ennek az eredményessége a korábbi teszt alapján megkérdőjelezhető. Azonban kíváncsi voltam arra, hogy a a "saját súlycsoportjában" mit képes felmutatni a SkyWatcher eleve a gyártó távcsöveihez optimalizált modelljével szemben. Mindenekelőtt szeretném kihangsúlyozni: az alább olvasható összehasonlítás nem professzionális teszt. Mind a lehetőségek, mind az összehasonlítás körülményei inkább egyfajta amatőr naplóként közelíthetők meg, így a kapott eredményeket ís ennek fényében tartom helyesnek értékelni. Ugyanakkor következtetéseket bátran ki-ki levonhat az írás elolvasása után. Reményem szerint sokaknak segíthet ez a néhány sor a vásárlás előtti döntéshozatalban is. Első nekifutásként érdemes áttanulmányozni az írásom főszereplőinek fontosabb adatait:![]() | ![]() | |
Megnevezés | Baader MPCC Mark III | SkyWatcher f5 kómakorrektor |
Átmérő | 2" | 2" |
Felépítés | 2 lencsetag | 2 lencsetag |
Ajánlott leképezés | APS-C (27mm) | APS-C (27mm) |
Adapter | T2, M48 | M48 |
Megmunkálási minőség
A fenti táblázatot átfutva jól látható, hogy a két termék lényeges pontokban nem különbözik egymástól. Mindkét korrektor kicsi és könnyű. Összeszerelési minőségük jónak mondható. Talán a Baader kicsit kellemesebb tapintású, enyhén súlyosabb is (az anyagfelhasználás szempontjából ez nem baj). A kialakítása következtében azonban kissé nehezebb pontosan a 2"-os kihuzatba teljesen billegésmentesen illeszteni, mivel a megfogatható pereme rövidebb, mint a SkyWatcher termékéé.Az átfogásról
A kómakorrektorok befolyásolhatják a távcső fókuszát és így a fényerejét is. A fókuszt tekintve nagyon egyszerű a következmény: amennyiben a korrektor nyújt, abban az esetben a képkivágásunk szűkebb (ennek képalkotásbeli előnye is lehet, ami persze témafüggő). Ebben az esetben a felhasználható fényerő csökken, azaz egy képet tovább kell exponálnunk ugyanazért az eredményért. Ez a mai világunkban hátrány, hiszen kevés a jó ég, illetve minél hosszabb egy expó, annál több hiba csúszhat be a vezetésünkbe. Ebből következően, amennyiben a korrektorunk csökkenti a fókuszt, akkor a látómező szélesebb lesz, több minden fér bele a képbe. A felhasználandó idő is csökken. Hogy érzékeltessem, mit jelent ez a gyarkorlatban, az alábbi ábrát javaslom megtekintésre:
Korrektor nélkül | 752mm effektív fókusz | f/5.01 |
Baader MPCC Mark III | 758mm effektív fókusz | f/5.05 |
SkyWatcher Coma Corrector | 682mm effektív fókusz | f/4.54 |
A tesztelés körülményei és alapelvei
Ahogy a bevezetőmben már említettem, ez az írás nem profi munka, hanem egy amatőr jegyzet. A korábbi tesztemnél sokkal kényelmesebb körülmények között tudtam ezt az összehasonlítást végezni. Az időjárás kegyes volt, teljesen felhőmentes éjszaka állt rendelkezésemre. Eleve kevesebb eszközt kellett egy éjszaka alatt összehasonlítani, így a kapkodásból következő ügyetlenkedések is elkerültek. A helyszín újra Piliscsév, a saját "fél csillagdám" volt. A tesztben résztvevő eszközök: SkyWathcer 150/750 tubus (nem gyári, hanem prémium kategóriás tükrökkel), az én EQ-6 Pro mechanikámon, Lacerta-MGEN autoguiderrel vezetve. A teszthez mindenféleképpen APS-C méretű érzékelővel ellátott kamerát kellett használnom, hiszen a korrektorok ebben az érzékelőméretben garantálnak jó leképezést. A választás értelemszerűen az átalakított Canon EOS 600D-mre esett. Itt jegyezném még meg, hogy a kómahiba mértéke az érzékelő méretének növekedésével párhuzamosan, a pixelméret növekedésével pedig fordított mértékben változik. Az alapelvem most is az volt, hogy a két korrektort teljesen azonos körülmények között, azonos égen, azonos beállításokkal vetem össze. Mivel már az első kockák elkattintása után kiderült, hogy a leképezésük közel azonos, más oldalról közelítettem meg a tesztet, mint az f/4-es összehasonlításnál, ahol inkább lehetett eltéréseket felmutatni. Az elv ettől még hasonló volt:- A pontos jusztír alapfeltétel.
- Mindkét gyártó által a Canon DSLR-ekre megadott chip - korrektor távolságot használtam.
- Mindkét korrektornál ugyanazon a csillagon álltam élesre, ugyanott.
- Az élességállást próbafelvételekkel ellenőriztem
- A vezetés minden esetben ugyanazon a csillagon ment
- Az élességállást követően a csillagpozíciót minden korrektornál ugyanúgy vettem fel.
Leképezés képközépen
Az első sorozatban korrektor nélkül, illetve a két korrektorral 4x20 másodperc vezetett kép készült ISO 800-on. Mindegyik sorozatból kiválasztottam a legjobb kockát. Alább látható az eredmény:![]() | ![]() | ![]() |
Korrektor nélkül | Baader MPCC Mark III | SkyWatcher |
Leképezés képszélen
Az előző képsorozat széleit megvizsgálva mindjárt értelmet nyer a kómakorrektorok léte:![]() | ![]() | ![]() |
Korrektor nélkül | Baader MPCC Mark III | SkyWatcher |
Becsillanás teszt
Mivel nagyon kedvező áru termékekről beszélünk, kifejezetten fontos kérdés, hogy az üvegfelületek mennyire képesek megbírkozni a reflexióval. Egy-egy alaposan elkészített asztrofotót ugyanis a nem várt refelxió könnyen tehet tönkre. Váratlanul olyan dolgok jelennek meg a képeinken, amik valóságban nincsenek ott. Ez főleg kiterjedt méretű ködösségeknél kellemetlen, ahol a becsillanás "beépül" a képbe, nem vesszük észre, hogy ami ott van, az nem valóság. A teszt nagyon érdekes eredményt hozott:![]() | ![]() |
Baader MPCC Mark III | SkyWatcher |
Színi hiba
Erre leginkább a közelben vándorló Juptert találtam alkalmasnak. -2.2 magnitúdójával elég fényesnek gondoltam, hogy az igazán nagy turpisságokat is megmutassa.![]() | ![]() |
Baader MPCC Mark III | SkyWatcher |
