Bolygók, Hold, kettőscsillagok, gömbhalmazok, planetáris ködök megfigyelésére, bolygó-és Hold fotózásra ideális választás. Az optika nagyon jó, a Szaturnuszt 224x, 270x, 337x nagyításoknál néztem vele. A delta Cygni-t ilyen szépen bontani még egy távcsőben sem láttam.
A 150/1200-as prémium Newtonomat is veri teljesítményben, bár nem sokkal. A vaskos homorú lencse az elején nagyon nehezen hűl ki, és amíg el nem éri a környezet hőmérsékletét, addig nem ad szép képet. Utána viszont verhetetlen. A gömbhalmazokat gyönyörűen bontja. A szűk kettős csillagokat lazán 300x fölötti nagyítással vizsgálhatjuk, a kép nem esik szét. Barlow lencse ide nem kell, a 2700 mm fókusztávolság miatt egy 10 mm okulárral is 270x nagyítást kapunk.
Sajnos a zenittükör csatlakozása elé beépítettek egy kb 30 mm átmérőjű szűkítő gyűrűt, ami a látómezőt a hosszú fókuszú okulároknál korlátozza, sacc/kb alig 1 fokos a maximális látómező, a telehold nem egészen fér bele 2x a látómezőbe a 42 mm-es GSO WA okulárral. A Perzeusz ikerhalmazból csak az egyik fér el a látómezőben.
Vizuális észleléshez egy EQ5 jól elhordja, fotózásra viszont valami masszívabb mechanika kell(ene) alá.
Amikor kibontottam, csalódás ért a kereső miatt, mert az Makszutov weboldalán a fotón egy egyenes állású kereső van a tubuson, én viszont egy sima fordított állásút kaptam, és így a zenit közelében nézelődve nyaktörő jógagyakorlatokat kell végeznem, hogy a keresőbe nézhessek.
A kép refraktorszerű, a fényesebb objektumoknál nincsenek a Newtonoknál megszokott diffrakciós tüskék. A rendszer konstrukciójából adódóan nincs kómahiba, faltól falig éles, torzításmentes képet ad.
Azért pont a ezt a tubust választottam, mert kicsi a központi kitakarása a kisebb átmérőjű Makszutov-Cassegrain tubusokhoz képest. Fontos kellék ehhez a távcsőhöz egy legalább 30 cm hosszú harmatsapka, mert a különben frontlencse hamar bepárásodik.
Összességében elégedett vagyok a távcsővel, 100% h. nem fogom eladni sem a közeli, sem a távolabbi jövőben.
