Hogyan és milyen gyakran kollimáljuk távcsövünket?
Még a legjobb optikai minőségű távcső is silány képet ad, ha optikai elemei nincsenek egymáshoz képest precízen beállítva (szaknyelvben kollimálva vagy jusztírozva). Ha ki szeretnénk használni távcsövünk maximális teljesítőképességét, akkor elengedhetetlen, hogy elsajátítsuk a kollimáció módszerét. A feladat nem ördöngösség, egy kis gyakorlással bárki megtanulhatja.
Hogyan ellenőrizzük távcsövünk kollimációját?
Vigyük ki távcsövünket az égbolt alá, és várjunk, amíg átveszi a környezet hőmérsékletét (átmérőtől függően fél-másfél óra). Állítsunk be a látómezőbe egy fényes csillagot, majd váltsunk nagy nagyításra (180-200x). Kissé defókuszáljuk a képet - azaz állítsuk életlenre -, majd alaposan figyeljük meg a defókuszált csillag képét. A csillag körül halvány gyűrűket fogunk látni. Amennyiben a gyűrűk pontosan kör alakúak, koncentrikusak, távcsövünk jól kollimált. Ha azonban a gyűrűk oválisak, féloldalasak, akkor távcsövünket kollimálni kell. Az egyes távcsőtípusok kollimációja
Kezdjük az egyszerűbb esetekkel. Ha Önnek lencsés távcsöve van, akkor nagy valószínűséggel sosem lesz szükség kollimációra. A gyártó már elvégezte a pontos jusztírozást, amihez nekünk már nem kell nyúlnunk. Hasonló a helyzet a Makszutov-Cassegrain távcsövekkel. Ez a két távcsőtípus már eleve pontosan beállítva kerül a forgalmazókhoz, és robusztus felépítésüknek köszönhetően akár "életük végéig" megtartják a kollimációt. Általában csak drasztikus mechanikai behatás eredményezheti optikáik elállítódását. A Schmidt-Cassegrain és Newton távcsöveket azonban mechanikai minőségük és használatuktól függően kisebb-nagyobb időközönként jusztírozni kell. A gyakori szállításból adódó rázkódások, illetve az éjszakai hőmérséklet-változások következményeként az optikák előbb-utóbb egymáshoz képest elállítódnak.
Nézzük először a SC-távcsövek kollimációját nagy vonalakban. A Newton-távcsövekhez képest egyszerűbb dolgunk van, mivel csupán a segédtükrön kell állítanunk, azt azonban meglehetősen precízen. Mivel az SC-távcsövek főtükre rendkívül fényerős, ezért a kollimáció pontossága kritikus a jó leképezéshez. A jusztírozást éjjel végezzük, egy közepesen fényes csillag (pl. Sarkcsillag) defókuszált képét figyelve. A kollimációt a tubus elején található segédtükörtartó három kis csavarjának állításával végezhetjük el. Óvatosan kollimáljunk, egyszerre csak picit állítva a csavarokon. Figyeljünk arra is, hogy ne szorítsuk meg túlságosan a csavarokat, mert az torzíthatja a segédtükör alakját, rossz leképezést eredményezve. Ha jól dolgoztunk, a defókuszált csillag képe körül pontosan koncentrikus gyűrűket látunk, és a segédtükör árnyéka is pontosan középen látható. A Schmidt-Cassegrain távcsövek kollimációjáról itt talál részletes leírást. 
A Newton reflektorok esetében a kollimáció valamivel összetettebb folyamat, hiszen sok esetben mind a segédtükröt, mind a főtükröt be kell állítanunk. Ráadásul a legtöbb kommersz Newton-távcső kollimációja hajlamos elállítódni a gyakori használat során. Szerencsére a tükrös távcsöveket nappal is jusztírozhatjuk, egy kollimációs okulár használata pedig jelentősen megkönnyíti a feladatunkat. A segédtükör beállítását a tubus elején található segédtükörtartó csavarjaival végezhetjük el (3. ábra). A középső, nagyobb méretű csavar segítségével a segédtükröt a tubus tengelye mentén mozgathatjuk, amíg az pontosan az okulárkihuzat közepén nem látszik. A három kisebb kollimációs csavar segítségével pedig a segédtükör dőlésszögét változtathatjuk, akárcsak az SC-távcsövek esetében. 
A főtükör beállítását a tubus hátulján lévő főtükörtartón található három nagyobb méretű csavar felváltva történő szorításával-lazításával végezhetjük el (4. ábra). Amennyiben távcsövünk pontosan kollimált, akkor a kollimációs okulárba tekintve az optikák tükörképei teljesen koncentrikusak, illetve az éjszakai teszt során a defókuszált csillag képe is koncentrikus gyűrűket mutat. A Newton-távcsövek kollimációjáról itt talál részletes leírást.