Távcsöves alapismeretek: zenittükör, Amici-prizma

A zenittükröknek két fontos paramétere van: az egyik (és talán fontosabb) a tükör felületi pontossága, a másik a fényvisszaverő képessége. Mivel a távcsőben látott képet sok esetben a zenittükrön keresztül nézzük, ezért egy közel tökéletes optikát a gyenge zenittükör "elronthat". Törekedjünk arra, hogy a zenittükör felületi pontossága legalább lambda/8 legyen. A fényvisszaverő képesség behatárolja a zenittükörben fellépő fényveszteséget. Általában 88-90%-körüli érték jellemzi a "belépő-kategóriájú" tükröket, de a legprofibb változatok speciális bevonatuknak köszönhetően a fény 99%-át visszaverik.

Legtöbb esetben 30.8 mm-es (1.25") kihuzatú zenittükröket használnak, de a nagyobb távcsövek 2"-es változatú fogadására is képesek. Léteznek zenitprizmák is, melyek a zenittükrökhöz hasonló célt szolgálnak, azonban itt egy derékszögű prizma téríti el a fényt. Kevéssé elterjedtek, mivel fényerős távcsövekben némi színezést visznek a képbe.

A zenittükrökkel rokon eszközök az ún. Amici-prizmák (nem keverendő össze a zenitprizmával!). Ezek annyiban térnek el a zenittükröktől, hogy egyenes állású és oldalhelyes képet adnak, szemben a zenittükrök egyenes állású, de jobb-bal irányban felcserélt képétől. (A teljesség kedvéért megjegyezzük, hogy a távcsövek fordított állású képet adnak, a zenittükör, Amici-prizma fordítja vissza az irányokat.) Felépítésüknek köszönhetően több bennük a tükröződés, valamint a közepükön egy hajszálvékony osztás figyelhető meg, emiatt nagy nagyításokra, illetve csillagászati célra nem javasoltak.

Mind a zenittükör, mind az Amici-prizma minimum 8-10 cm-es fényúttal rendelkezik, ezért Newton távcsövekben nem használható kiegészítők.