Nem kacsa: földközelben a Vénusz!

Szinte minden évben, augusztus végén szárnyra kel a hír az interneten, hogy a Mars bolygó földközelben tartózkodik, és akkorának látszódik, mint a telehold. Ez "természetesen" álhír, bulvár kacsa. Az azonban nem, hogy augusztus közepén egy másik bolygó, a Vénusz, ugyanezt tette csak csendben, minden felhajtás nélkül. (Igaz, nem is látszott akkorának, mint a telehold.)

A Vénusz bolygó - magyar népi nevén az Esthajnalcsillag - a két belső bolygó egyike, azaz közelebb kering a Naphoz, mint a Föld. Ezért keringéséből adódóan - látszólag - hol a Nap egyik "oldalán" figyelhető meg napnyugta után, hol a másik felén, napfelkelte előtt tanulmányozható. 

Június végén, amikor a Vénusz még jelentősen eltávolodni látszott Naptól, hosszú órákon át megfigyelhettük az esti égen napnyugtát követően. Folytatva azonban Nap körüli keringését, látszólag egyre "közelebb" került csillagunkhoz, vagyis esténként egyre gyorsabban követte a látóhatár alá. Ezzel párhuzamosan bolygónkhoz is közeledett, miközben látszó mérete megnövekedett. Augusztus 15-én a Föld és a Nap közé került - ún. alsó együttállásba - melynek során csak egy keskeny sarlót mutatott magából, korongja nagyrészt sötétbe burkolózott. Mivel ekkor tartózkodott Földünkhöz a legközelebb, látszó mérete is ekkor volt a legnagyobb: mérete meghaladta az emberi szem felbontóképességének határát, az 1 ívpercet - ezért egy jobb szemű ember akár műszerek nélkül is felfedezhette vékony sarlóját. (Látszó mérete azonban ekkor is kb harmincszor kisebb volt, mint a telehold...)

Augusztus második felében a Nap látszó közelségéből "kiszabadult", és a hónap végétől ismét egyre könnyebben vizsgálhatóvá válik - csak ezúttal reggel kell keresnünk, mivel most már a Nap előtt kel hajnalban. A keleti égbolton, napfelkelte előtt pillanthatjuk meg, ezúttal "Hajnalcsillagként". Eleinte csak kevéssel kel a Nap előtt. Augusztus 31-én viszont már másfél órával, s így jól látható lesz a hajnali keleti ég alján. Láthatósága az év egész hátralévő részében kiváló marad a keleti égbolton.

 A Vénusz megfigyelése

A Vénusz tanulmányozása kezdő bolygóészlelők számára is igazán hálás, és viszonylag kis költségigényű program. A bolygó fázisváltozásait már akár egy kisebb, 5 cm-es átmérőjű lencsés távcsővel is nyomon követhetjük, az ehhez szükséges 100-150x-es nagyítás mellett. Érdekes megfigyelési program lehet még a pólusszarvak észlelése, avagy a terminátor (a megvilágított és a sötét oldal határát jelző vonal) egyenetlenségeinek tanulmányozása is.  Maga a felhőzet megfigyelése igen kemény feladat, még nagyobb amatőrtávcsövek számára is. Speciális szűrővel, fotografikusan van némi reményünk. 

A legfelső képünk a Vénusz bolygó fázisait mutatja - a kép tetején az ún. felső együttállás bolygókorongja található (legmesszebb van a Földtől, a Nap átellenes oldalán), alul pedig az alsó együttállás korongja (legnagyobb látszó bolygóméret).