Észleljük az ISON üstököst!
2012-es szeptemberi felfedezése óta a C/2012 S1, azaz az ISON üstökös gyakori szereplője a szakmai és a népszerű médiának. Kezdetben az évszázad üstököseként harangozták be, amely akár olyan fényes lehet, mint a telehold. Ma már a mérések és szimulációk egy jóval visszafogottabb képet mutatnak az üstökösről. Ha az ISON fényessége el is marad korábbi reményeinktől, kis szerencsével decemberben látványos csóvával és szabadszemes megjelenéssel örvendeztethet meg bennünket. De azért mindig legyen kéznél egy binokulár is! Mi várható tehát az elkövetkező hetekben, hónapokban? Az előrejelzések meglehetősen bizonytalanok, de azért igyekeztünk összefoglalni, mikor és hogyan érdemes megfigyelni az üstököst.
November első felében kedvezőbb alkalmunk nyílik megpillantani az égi vándort. Fényessége lassan, de napról-napra növekszik, és az újholdas időszak miatt ekkor már égi kísérőnk sem fogja zavarni a megfigyelést. Az üstökös a hónap elején lép át a Szűz (Virgo) csillagképbe, de továbbra sem túl magasan a keleti horizont felett látszódik. Ekkor még minden bizonnyal legalább egy kis, 10-15 cm-es távcső szükséges a megpillantásához.
A hónap közepe táján lesz az utolsó esélyünk arra, hogy az ISON-t a napközelség átmenete előtt megfigyelhessük. Ekkor már egyre gyorsabb ütemben mozog és fényesedik, de ezzel együtt láthatósága is gyorsan romlik, amint rohamosan közeledik a Naphoz. November közepén helyi idő szerint reggel 6 órára csupán 20 fokkal lesz a délkeleti horizont felett, azaz csak közvetlenül a pirkadat előtti időszak adott arra, hogy levadásszuk az ekkora már remélhetőleg 6-7 magnitúdóra fényesedő, így binokulárban is látható üstököst. November 18-án az ISON rendkívül közel, kb 1-fokra halad el a fényes Spica nevű csillag mellett: binokulárokban egy látómezőben figyelhetjük meg őket.
November 20-a környékén az üstökös már eltűnik szemünk elől, beleolvadva a hajnali szürkületbe. A napközelsége november 28-án következik be, amikor az ISON 0.0125 CSE-re halad el központi csillagunk mellett, ami kevesebb, mint egy napátmérőnyi távolság. Fényessége eléri, sőt valamivel meg is haladhatja a Vénusz bolygó fényességét, azaz a -4 magnitúdót. Bár elvileg szabad szemmel is látszódhatna a nappali égen, megpillantása mégis rendkívül nehéz, sőt akár veszélyes is lehet, hiszen ekkor mindössze 1.5 fokra látszódik majd a Nap vakítóan fényes korongjától.
A megfigyelésre a legkedvezőbb időszak minden bizonnyal december közepe táján adódik, amikor az ISON már nem csak hajnalban, de az esti szürkületben is megfigyelhető lesz. Napnyugta után, alacsonyan a nyugati horizont felett érdemes keresni. Ha a fényes égi háttér előtt szabad szemmel nem tudjuk megpillantani, használjunk binokulárt. Ezekben a napokban is érdemesebb azonban a hajnali égen észlelni, mivel olyankor magasabban látszik a horizont felett.
Karácsonykor az ISON már a Herkules csillagkép északi részen halad keresztül, december 26-án lesz földközelben. A közepes északi szélességekről (így Magyarországról is) ekkor már cirkumpoláris objektum lesz, azaz nem nyugszik le, egész éjjel megfigyelhető. Az éjszaka első felében alacsonyan az északnyugati, majd az északi horizont felett kereshetjük, míg hajnalra magasan az északkeleti látóhatár fölé emelkedik. Sötét, vidéki égen elképzelhető, hogy még ezekben a napokban is szabadszemes objektum lesz, de könnyen lehet, hogy már binokulárral kell próbálkoznunk. Az év utolsó napjaiban, valószínűleg már csak binokulárban fog látszódni.
Az ISON január folyamán végig cirkumpoláris égitest marad, 6-án és 7-én a Sarkcsillag közelében halad el. Január közepére fényessége már kb. 7-8 magnitúdóra csökken, így mindenképpen binokulár vagy kistávcső szükséges a sikeres megfigyeléshez.