Meddig láthatok el a távcsövemmel?

2015. november 6.    |    Szerző: pinterat    |    Oszd meg: Share

Ez az egyik leggyakoribb kérdés az első távcsövet vásárlóknál - meddig látnak el leendő távcsövükkel? A válasz egyszerű: "pont addig mint szabad szemmel". Ha belegondolunk, nincs ebben semmi hazugság: ha a szomszéd házfalat vagy akár a Holdat nézem, akkor távcsővel sem látok azon túl. Amint látható, érdemesebb a távcső átmérőjéről, nagyításáról, felbontóképességéről beszélni, mivel ezek a tényezők befolyásolják leginkább, mit láthatunk az eszközzel. A mostani írással a vásárlás előtt állóknak, vagy a már friss távcső-tulajdonosoknak szeretnénk segíteni a tisztánlátásban. 

A kérdés, hogy "meddig láthatok el a távcsővel", azért nehezen értelmezhető, mert a távcső elviekben bármeddig "ellát" - egészen addig, amíg mi magunk is ellátunk szabad szemmel. Tengeren ez a horizont széle, városban viszont már az első, kilátást akadályozó tereptárgy a látóhatár "pereme". Az tehát, hogy meddig (milyen távolságra) látunk el távcsövünkkel, lényegében a terep és a légköri viszonyok függvénye (ködös időben például jóval kisebb a látótávolság, mint napsütéses, szeles időben). Azt, hogy a belátható távolságon belül mit vehetünk észre, illetve milyen részleteket különböztethetünk meg eszközünkkel - az már sokkal inkább az optika adottságain (nagyításán, felbontóképességén) múlik.

Terepviszonyok és a légkör

A terep a legalapvetőbben határozza meg, meddig látunk el távcsövünkkel. Ahogy fentebb írtuk: a tengeren hajózva, vagy a Balaton partján ülve egészen addig látunk el optikánkkal, ameddig a víz és a levegő össze nem ér, tehát a horizontig. Ha hegyes-völgyes terepen túrázunk, akkor a hegyek, a fák és más természetes tereptárgyak korlátozzák látóhatárunkat és ezzel távcsövünk látóhatárát is.

Hegyek takarják a távoli célokat

A légkör a másik "nagy befolyásoló" tényező a belátható távolságot illetően. Mindenki tudja, hogy tiszta időben (napsütéses-szeles időjárás) látni el a legmesszebbre, míg ködös napokon jócskán lerövidülhet ez a látótávolság. Azonban a távcső még a szemünknél is érzékenyebb a ködre, a párára, a porra és a levegőben található egyéb szennyeződésekre. Ezeket, ahogy a légköri turbulenciákat is, az optika felnagyítva közvetíti szemünkhöz, így a pára, a köd, a szmog sokat ront a látott képen, és erősen korlátozza a belátható távolságot is.

Külön szólni kell itt a légköri turbulenciákról. Nyáron a melegben felszálló levegő erősen turbulens, amit az emberi szem "hullámzásként" érzékel. A hullámzó légkörben a látott tárgyak képe is hullámzik. Az érzés távcsőben - az optika nagyító hatása miatt - még erősebb. Már 10x-es nagyításnál is rontja a látott képet ez a jelenség, 60x-os nagyítás felett pedig élvezhetetlenné teszi azt. Szaknyelven szólva a kép "szétesik" - a részletek elmosódnak, homályossá, kivehetetlenné válnak, a képet és a látványt pedig teljesen tönkreteszi. Az egyes "látványtípusokat" az alábbi képek mutatják: (a nagyobb képekért kattintson a fotókra).

Pára zárja a völgyet
Messzire ellátni tiszta légkörben
Látvány melegtől hullámzó levegőben

Mindez fokozottan igaz a csillagászati távcsövekre, ahol egyáltalán nem ritkák a 100x feletti nagyítások - itt már a légkör kisebb mozgása és az apróbb részecskék is nagyban befolyásolják, milyen képet kapunk. Például, hogy mennyire finom részleteket pillanthatunk meg a Hold vagy a bolygók felszínén adott nagyításnál - ez nagyban függ a felettünk lévő légréteg tisztaságától/szennyezettségétől, illetve mozgásától/nyugodtságától. 

Tudta-e, hogy ha a Balaton partjáról a túloldalt nézzük, akkor a vastagabb légtömeg jobban torzíthatja a képet, mintha felfelé, a csillagos eget néznénk?

Átmérő

A fenti - környezeti - tényezők után jöjjenek most az optikai tényezők. Egy távcső frontlencséjének (vagy a tükrös távcső főtükrének) átmérője szinte a legfőbb optikai tényező, amely meghatározza távcsövünk tudását. Befolyásolja a fénygyűjtő képességet ezáltal azt is, hogy gyengébb fényviszonyok között milyen jól (világosan) látunk majd. Meghatározza azt is, milyen apró részleteket vehetünk észre optimális körülmények között a távoli tárgyakon, vagyis a felbontóképességet.

Spektív 55 mm-es lencsével
Spektív 80 mm-es lencsével
Távcső 120 mm-es lencsével

Nagyítás

A nagyítás - durva közelítéssel - megmutatja, hányszor közelebbről nézzük a tárgyat. Ha például egy 1000 méterre fekvő hegyoldalban figyeljük meg az ott álló házakat és nyaralókat, egy 10x-es nagyítású távcsővel jóval kevesebb részletet figyelhetünk meg, mint egy 30x-os nagyítású eszközzel (pl. spektívvel). Hiszen előbbi esetben úgy látjuk, mintha 100 m-re lennénk onnan, míg a második esetben mintha 33 m-re. Fontos tudni ugyanakkor, hogy a nagyobb nagyítás rendszerint lecsökkenti a látómezőt. Magyarán: több részletet látunk kisebb területre kiterjedően. Tehát 10x-es nagyítás mellett kisebbnek fogjuk látni az épületeket, kevesebb részletet is látunk belőlük: egyúttal azonban a házak környezetéből láthatunk többet. Kézenfekvőnek tűnik, hogy növeljük a nagyítást amennyire csak lehet, hiszen ezzel a lehető legközelebb tudjuk hozni a tárgyakat. Ez azonban nem lehetséges a végtelenségig, az alábbiakban azt nézzük meg miért.


Felbontóképesség   

Nagybinokulárhoz állvány kell
További meghatározója annak, hogy milyen részleteket vehetünk ki a távoli célpontokon, a felbontóképesség. Ez egy rendkívül fontos, ám kevéssé ismert mutatója a távcsöveknek. Azt mondja meg, hogy mi az legkisebb távolság, pontosabban látószög, amelyen belül távcsövünk még különállónak mutat meg két, egymás mellett lévő tárgyat vagy annak részleteit (pontjait). Az emberi szem felbontóképessége általában 1 ívperc - az ennél kisebb látószög alatt mutatkozó tárgyakat vagy részleteket nem különíti el a szemünk, hanem egynek látja. Hasonlóan "viselkedik" a távcső optikája is.

A felbontóképesség a távcső átmérőjével együtt párhuzamosan nő és meghatározza azt a nagyítást, ameddig újabb részletek jönnek elő a képben: egy 80 mm-es spektív esetében kb. 35x-ös ez a határ, egy 150 mm átmérőjű távcső esetében pedig kb. 65x-ös. Egy darabig még érdemes növelni a nagyítást, mivel az apró részletek kényelmesebben megfigyelhetővé válnak, de a végtelenségig nem érdemes a nagyítást hajszolni, hiszen nem csak a tárgy látszik nagyobbnak, de a képet torzító minden egyéb tényező (légköri turbulencia, optikai hibák) is!

Hétköznapi nyelven megfogalmazva a fentieket: ha meghaladjuk az ideális nagyítást, a madarat nagyobbnak látjuk, de tollazatának újabb részletei már nem tárulnak fel előttünk. A Hold kráterei is nagyobbak lesznek, de pl. lépcsős szerkezetükön újabb részletei már nem mutatkoznak meg.

Összegzés

Látható tehát az eddigiekből: ha azt akarjuk tudni, mit is láthatunk a távcsövünkkel, azaz mire lesz jó valójában az általunk megvásárolandó vagy éppen megvásárolt eszköz, akkor a "meddig láthatok el a távcsővel" kérdés helyett inkább a távcső átmérőjére, nagyítására és felbontóképességére kell (érdemes) rákérdezni és figyelmet fordítani.

« Mire jók a különféle távcsövek? A csillagászati mechanikák áramellátása »
Hozzászólás elküldése
Név * (Kötelező)
Email * (Kötelező)
Szólj hozzá *

Írd be számmal az eredményt * : kettő + öt=

Egy pillanat!

Adhatunk Önnek kedvezményt?

IGEN,
szeretnék kedvezményt kapni.
NEM,
nincs szükségem kedvezményre.